Majtényi László és Somody Bernadette alkotmánypolitikai vázlatáról (ÉS, 2015. márc. 13.) érdekes vita bontakozott ki.
http://www.es.hu/cikk/2015-03-13/majtenyi-laszlo8211somody-bernadette/legyen-koztarsasag.html
Ehhez szeretnék hozzászólni - laikusként, de mégis érdekeltként. Mert az alkotmány nem csak a jogászoknak és politikusoknak szól.
Majtényiék javasolják, hogy "az alkotmánymódosításhoz legalább két, egymást követő parlament minősített többsége legyen szükséges". Nos, ma tanúi vagyunk annak, hogy hogyan működik ez a kétszeres minősített többség. Csak először kell győzni, "de akkor nagyon". A második kétharmadot már manipulációs módszerekkel is el lehet érni. Szerintem tehát az olyan alkotmány az ideális, amelyet később már nem lehet átírni, legfeljebb kiegészíteni, az eredeti szöveg szellemiségét megtartva. Ilyen alkotmány az Egyesült Államoké. Ehhez 1787 óta összesen 27 kiegészítést (amendmentet) fogadtak el. Közülük a legjelentősebbek a szólásszabadságról, a rabszolgaság eltörléséről és a nők választójogáról szólók. Az állampolgároknak erre kell esküt tenniük, és az iskolában is részletesen tanítják, ismerete része az amerikai öntudatnak. Nem lehetne nekünk is egy ilyen, csak a legáltalánosabb elveket magában foglaló, stabil alkotmányt alkotni? (Hogy a "gránit szilárdságúval" mi lett, azt láthatjuk, a napi érdekek szerint változtatgatott alaptörvény eleve nem lehetett tartós.)
Nekem a hatalmi ágak szétválasztásának modelljei közül is az amerikai tetszik a legjobban. A törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom függetlensége biztosítja, hogy egyik sem nőhet a másik feje fölé. Majtényiék ellenben azt javasolják, hogy a "köztársasági elnököt a parlament válassza, ne legyen részese a végrehajtói hatalomnak". Szerintem éppen az elnök közvetlen megválasztása biztosítaná a függetlenségét a mindenkori parlamenttől, még az olyan kevert rendszerekben is, mint amilyen Franciaországban és Németországban működik. Jelenleg ez az elv csak annyiban érvényesül, hogy a pillanatnyi parlamenti többség által megválasztott köztársasági elnök hivatali ideje több parlamenti cikluson is átnyúlik. Hogy ez mennyit ér, azt láthattuk Schmitt Pál vagy Áder János esetében. (A probléma az 1990-es népszavazásig nyúlik vissza, amikor is a magyar nép annyira rettegett attól, hogy véletlenül a posztkommunista Pozsgay Imrét választja meg, hogy inkább egyöntetűen lemondott az elnökválasztás jogáról. Már nincs sem MDF, sem SZDSZ, de a kettőjük által javasolt államjogi szerkezet még mindig megvan.)
Vegyük észre, hogy a miniszterelnökségért felelős miniszteri poszt létrehozásával máris kvázi-prezidenciális rendszerben működünk. Áder Jánosnak nincs jelentős szerepe, Putyinnal is Orbán tárgyal (mint elnök az elnökkel). Csak arra kell vigyázni, hogy az államfői posztért ne indulhasson a miniszterelnök (mint ez a Putyin-Medvegyev párossal történt), hiszen ez a kormányzati hatalmának túlontúli meghosszabbítását jelentené.
A részvételi és képviseleti demokrácia kérdésében a Vázlat az utóbbi mellett teszi le a garast, illetve a kettő kombinációjában a népszavazásnak pusztán megerősítő szerepet szán. Itt meg kívánom jegyezni, hogy a parlamenti döntések visszacsatolásában a közvéleménykutatás is felhasználható. Ha nem is mutatná a teljes lakosság preferenciáit, jelzéseket mindenképpen adhatna. (És mindenképpen hitelesebb lenne, mint a manipulált "nemzeti konzultáció".)
Mi a baj a képviseleti demokráciával? A frakciófegyelem. Ma a képviselők elsősorban nem a saját választóiknak tartoznak felelősséggel, hanem a pártjuknak. A magam részéről megszüntetném a parlamenti frakciókat (azok minden előjogával együtt). Beszéljenek csak a képviselők a maguk, illetve a választóik nevében! (Az amerikai rendszerben a képviselők a választókerületüket képviselik, az országos érdeket képviseli az elnök.)
A vallásszabadságról azt írják Majtényiék, hogy az egyházak 2012 előtti jogi státusát kellene helyreállítani. Nekem az a véleményem, hogy a huzavona kizárólag a pénzről szól. Ha eltörölnék az egyházaknak automatikusan járó kedvezményeket, bárki létrehozhatna és működtethetne egyházat (az Országgyűlés beleszólása nélkül). A támogatásoknak pedig nem az egyház történeti múltjával, hanem a közhasznú tevékenységgel kellene összhangban lenniük. (Aki több jót tesz, az kapjon több pénzt. Az automatikus kedvezmények nélkül maguktól eltűnnének a "bizniszegyházak".)
A határon túli magyarokat Majtényiék szerint már nem lehet megfosztani magyar állampolgárságuktól, viszont az országgyűlési választásokon csak az országon belül élők vehetnének részt. Szerintem eleve értelmetlen volt a magyar nemzetiségűek felruházása magyar állampolgársággal. A nemzetállamok keretében megvédeni úgysem tudjuk őket, ezért inkább arra kellene törekedni, hogy az Európai Unió keretében mindenkit közvetlenül is megillessen az uniós jogvédelem - függetlenül attól, hogy a saját országában a többséghez vagy kisebbséghez tartozik-e. Optimális esetben akkor is, ha az adott állam kilépett vagy kizárták. (Ez az eshetőség egyre jobban fenyeget bennünket.) Egy ilyen, személyre szóló uniós állampolgársággal érezném magamat igazán biztonságban.
(2015. máj. 8.)
